Idén kaptam rá a Harry Potter kötetekre, előtte valahogy mindig elkerültek. Rowling sorozata egyaránt szórakoztatja, kikapcsolja a gyerekeket, fiatalokat és idősebbeket.
A varázsvilág szereplői - tulajdonságaikat, körülményeiket nézve - nagyon is hasonlítanak hozzánk, olvasókhoz. Így mindenki könnyen azonosulhat egy hozzá közel álló karakterrel. Emiatt még közelebb érezhetjük magunkhoz a történetet, eseményeket.
Nagyon vártam már, hogy az első három kötet után újra elmerülhessek a varázsvilág csodáiban és sötét zugaiban. A Tűz Serlege már a történet elején fokozta a kedélyeket a Kviddics Világkupával, ahova Harryék is eljutottak egy zsupszkulcs segítségével. Majd egy meglehetősen bosszantó és szemtelen, kíváncsiskodó újságíró, Rita Vitrol is feltűnt a színen, sokak bánatára. Hatalmas megdöbbenést váltott ki a Trimágus Tusa eredménye is, ahol a három iskola - Roxfort, Beauxbattons, Durmstrang - képviselte magát. Ám lett egy negyedik bajnok is, nem más, mint Harry Potter, aki maga nem nevezett a versenyre, tehát valaki az életére tört és bedobta a nevét a serlegbe.
Ekkor kezdődtek csak igazán a bonyodalmak Roxfort falai között. Majd ismét kiderült, hogy nem mindenki az, akinek mutatja magát, hála a százfűlé-főzetnek és a mogorva természetnek. Harry és barátai a verseny idejére alaposan felköthették a nadrágjukat, hiszen Harry, mint fiatalabb versenyző még nem rendelkezik azzal a tudással, mint versenytársai. Így tehát alapos kutatómunka és Hermione olvasottsága, Hagrid, Cedrik segítsége juttatta előre. Persze nagyban hozzájárult becsületessége, bátorsága is a győzelemhez.
A végkimenetelre pedig senki sem számított. Na jó, várható volt, hogy Voldemort visszatér, de, hogy ilyen áron és formában az meglepetést okozott. Az ifjú Potter a helyzethez mérten emelt fővel helyt állt, nem menekült el, hanem szembenézett a Sötét Nagyúrral.
Érdeklődve várom, hogyan folytatódik Harry, Ron és Hermione kalandja a Roxfort öreg falai között és a varázsvilágban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése