2019. november 14., csütörtök

Rácz-Stefán Tiborral, a Könyvmolyképző írójával beszélgettem

"Merjünk álmodni, és harcoljunk, hogy megvalósítsuk azokat"


Három éve találkoztam a Fogadj el! című első könyveddel, ami már a leírásával felkeltette az érdeklődésemet. Sokat nem is késlekedtem, hamar kiolvastam ezt a szívszorító, ám fontos mondanivalóval rendelkező történetet. Ezt a könyvedet követte a Túl szép, a Mikrofonpróba, az Élni akarok! és a Kapcsolatpróba



Melyik könyvedet volt a legnehezebb megírni? Melyik tartott a legtovább?


- A legnehezebb kétségkívül az Élni akarok! volt, az tartott a legtovább is. Bár maga a kötet rövid, érzelmileg nagyon megterhelő volt írás során, hiszen mégiscsak egy életvidám, kedves fiatal lány életének az utolsó heteiről szólt.

Időben is ez volt a leghosszabb, hiszen rengeteg kutatómunka és átírás volt szükséges ahhoz, hogy ki merjem adni a kezemből a történetet. De utólag úgy érzem megérte a sok munka, sokat jelent, hogy ennyien megszerettétek Lilla történetét.

Az LMBT témakört sokunk számára elérhetőbbé, megfoghatóbbá tetted. Mennyire más lány-fiú és két fiú kapcsolatáról írni?

- Mivel meleg vagyok, ezért két fiú kapcsolatáról sokkal egyszerűbb számomra írni, hiszen ez az, amihez van személyes tapasztalatom, itt tudok a legjobban önmagam lenni.

A love is love jegyében a lány-fiú kapcsolatról is jó érzés írni, csak több ráhangolódást igényel, hiszen egy lány másként gondolkodik, mint egy srác, mást néz meg egy fiún, nagy eséllyel kevésbé kerül hamar szóba az erotika, és teljesen más a kapcsolati dinamika is. Ezzel együtt élvezem a kihívást, ezért is szeretem ezt bevállalni, de kár lenne tagadnom, otthonosabban mozgok a fiú-fiú kapcsolatok ábrázolásában.

Honnét, miből merítesz ihletet egy-egy történetnél?

- Ez könyvtől függ, sokszor leginkább az élet hozza. A Túl szépnél például egy beszélgetés adta az ihletet, amiben az volt a téma, hogy egy jóképű, izmos srác bele tudna-e szeretni egy duci srác lelkébe, és utána a testébe.

A Fogadj el! esetében Amanda Todd sajnálatos öngyilkossága adta az ihletet, ott gondoltam bele abba, mi történt volna, ha a halála előtt Amanda úgy dönt, bosszút áll azokon, akik bántották őt.

A legújabb kéziratom apropóját pedig egy tök banális eset adta: egy kávézóban voltam egy jó barátnőmmel, akivel úgy érzékeltük, a barista srác flörtöl velünk. Szerintem Diával tette, ő váltig állítja, hogy velem. Az igazság sose derül ki, de sikerült megihletnie egy kéziratot.

Amire figyelek, hogy mindig nyitott szemmel járjak, és ha valami megihlet, akkor arról írjak mielőbb.

Mivel tudsz feltöltődni, akár két regény között? Mi az, ami kikapcsol?

- Átlagos dolgok: jó könyvek, sorozatok a Netflixen, hosszú beszélgetések a barátokkal, randizás vagy éppen a játszótérre menni a legjobb barátom kisbabáival, és csúszdáztatás közben azt hallgatni, mennyire nagy dolog, hogy Laura már kakil a bilibe. (Amúgy tényleg az. Döbbenet, hogy mennyire el tudjuk felejteni milyen nehéz a kisbabáknak, akiknek szó szerint mindent meg kell tanulniuk az életről)

Mi az a műfaj, amit eddig még nem, de egyszer kipróbálnál? 

- Korábban rávágtam volna, hogy disztópia, de már kipróbáltam, és nagyon bénácska lett a végeredmény. Így azt mondom, a dark romance, azaz a „Rázós könyvek” műfaj birizgálja egy ideje a fantáziámat, lehet ledobok egyszer egy ilyen bombát.

Hamarosan megjelenik legújabb könyved, Pokolba a jópasikkal. Mit lehet tudni róla?

- A történet főszereplője a 18 éves Hunor, aki szóbeli érettségi előtt áll. A családja nagyon azt akarja, hogy egyetemre menjen, a srác viszont inkább dolgozni akar, méghozzá szakácsként. És hogy az élete még könnyebb legyen, az anyja vidékre utazik a nyárra, az üres szobába pedig a bátyja legjobb barátja, Gergő költözik, akibe Hunor évek óta szerelmes.

A történet részben felnövésregény, hiszen Hunornak rá kell találnia a saját útjára, és követni az álmait. Emellett persze adott a romantika is, idővel pedig elő kerül a „menjek, vagy maradjak” kérdés is, London vs. Budapest témakörben.

Nagyon szerettem írni ezt a könyvet, igazi szerelemprojekt volt, remélem nektek is tetszeni fog.

Minden könyvedben megjelenik a romantika műfaja. Lehet mondani, hogy romantikus alkat vagy?

- Régebben romantikusabb alkat voltam, ma már talán kevésbé, remélem ez a regényeken nem látszódik majd meg.

A Pokolba a jópasikkal igazi csemege a fiatalok számára, hiszen minden fontos hozzávalót tartalmaz. Megfelelni a szülőknek, megélni az álmainkat, megjelenik a szerelem és ott lebeg a továbbtanulás kérdése is.

Számodra mennyire fontos, hogy az álmaidnak élj, megfelelj a környezetednek?

- Egész életemben próbáltam megfelelni a környezetemnek, de idővel rájöttem, vannak helyzetek, amikor ki kell állnom magamért, akkor is, ha nehéz a szituáció. Az életem azóta nehezebb, de egyszerűbb a tükörbe nézni.

Az viszont abszolút nem változott, hogy az álmaimnak élek. Szerintem ez a legfontosabb az életben: merjünk álmodni, és harcoljunk, hogy megvalósítsuk azokat.

Mennyi idő kellett a friss regényed megírásához? Leülsz és folyamatosan tudsz írni, vagy megtervezed külön a szereplőket, környezetet?

- Általában megvan a könyv eleje, a közepe és a vége, tehát a fő konfliktus, a karakterek, de utána hagyom, hadd menjenek a szereplőim a maguk útján. Amikor a könyv háromnegyedéhez érek, írok egy vázlatot, hogy az utolsó fejezetekben mit szeretnék látni, olyankor általában azt követem. Erre leginkább a Szállj a dallal! sorozatnál volt szükség, hiszen 5 főszereplőt kellett mozgatnom egyszerre.

Ha írok, igyekszem minden este legalább 20-30 percet, de inkább 1 – 1.5 órát a kézirattal tölteni. Az idő a fáradtságomtól függ. És hogy mikor készül el a szöveg? Volt már, hogy egy hónap alatt meglett, máskor három hónap kellett neki. Ezután jön a pár hetes pihentetés, a sokszori átírás, pihentetés, átírás, megmutatni előolvasóknak, pihentetés, átírás… Hosszú folyamat, de megéri.

Mi a kedvenc könyved?

- Hű, egy könyvmolynak erre mindig nehéz felelnie. Tavaly a HIM – Ez a srác volt a kedvenc olvasmányom, imádom a Tizenhárom okom volt c. könyvet, oda és vissza vagyok A gyűlölet, amit adtálért, Angie Thomas szerintem egy zseni, hogy ezt ennyire jól meg tudta írni. Többet már nem írok, így is csaltam, egy helyett hármat írtam.

Van, olyan író, szerző, akire felnézel, példaként van előtted?

- Több is van. Jennifer L. Armentrout, Colleen Hoover, Elle Kennedy, John Green, Böszörményi Gyula, Angie Thomas, Jay Asher, Sohonyai Edit, Meg Cabot, J.K. Rowling és még sorolhatnám az írókat, akik nagy hatással voltak rám.

Köszönöm az interjút! 

Tibor oldalát EZEN a linken találjátok!

Könyveit pedig a KÖNYVMOLYKÉPZŐ oldaláról szerezhetitek be.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése