"Ezt a gyereket születése óta számon tartják"
Rowling a Harry Potter sorozattal örökre beírta magát az ifjúsági irodalomba. Hosszú tologatás, halasztgatás után végre én is kézbe vettem a sorozatot. Van egyáltalán valaki, aki még nem olvasta? Szerintem nagyon kevesen, a többség inkább a HP-tábort erősíti.
Idén megjelent az első három rész hihetetlenül szép illusztrált kiadásban, ahol a képek Jim Kay illusztrátor keze munkáját dicsérik. Ez a kötet meghozta a kedvem, hogy lekerüljön a várólistámról a könyv és aktuális olvasmány váljon belőle. Ehhez hozzájárult, hogy olvasás közben a fantáziadús történet mellett látvány-, és színvilágban gazdag alakok, dolgok, épületek keltek életre a lapokon.
A történet egy különleges fiúról, Harryről szól, aki nem mindennapi erővel rendelkezik és túlélte a legnagyobb ismert gonoszt, amikor még egy éves sem volt. Ám ez a fiú csak 11 éves korában szembesül vele, hogy ki is ő valójában. Egészen addig nagynénje és nagybátyja elnyomásában él a lépcső alatti gardróbban, majd Dudley régi szobájában. A rettenetes, gyötrő gyermekkort egy hatalma vadember, Hagrid szakítja félbe, aki eljön a fiúért, hiszen megérett arra, hogy megkezdje a Roxfort Boszorkány-, és Varázslóképző Szakiskolájában a tanulást. Ám Harry erről mit sem tud, hogy ő varázsló, sőt elsőre humbuknak tűnik az egész, majd mégis meggyőzi magát, hogy igenis van különleges ereje, hiszen az állatkertben a kígyót is kiengedte az üveg mögül. Sőt beszélgetett is vele!
A Roxfortba tartó vonaton már barátságot kötött leendő osztálytársával, egy másik varázslófiúval. Majd később, az iskolában trióvá bővült a duójuk. Harry, Ron és Hermione mindig ott voltak egymásnak, jóban, rosszban.
Ám a szigorú iskolában hamar kiderült, hogy több szabály van, amit be kell tartani, mint tanár. Ennek köszönhetően nem indult éppen rózsásan Harry varázslóvilágban töltött kalandja. Ám ő ügyesen vette az akadályokat a barátai segítségével. Már első nap ellenséget szerzett magának Draco Malfoy személyében, de ez szerencsére nem szegte kedvét Roxforttól. Majd egy véletlen folytán ő lett a Kviddics meccseken a Griffendél fogója, nem kis örömére, hogy végre bizonyíthat. Kalandosan, veszélyekkel tűzdelve folytatódott az iskolai élet, tehát Harry sosem unatkozott. Egy tükör segítségével megláthatta a szüleit, ami leghőbb vágya volt. A három jóbarát különös titokra bukkant, ami után azonnal nyomozni kezdtek. Nehezebbnél nehezebb feladatok, fejtörők állták útjukat, hogy megtalálják a féltve őrzött kincset. Ám hála Ron találékonyságának, Hermione eszének és Harry bátorságának hamar átverekedték magukat az akadályokon. Végül Harry egyedül maradt a kazamatákban a dadogós professzorával. Aki, mint kiderült, egyben Voldemortot is rejtette. Voldemort a bölcsek kövére pályázott, amit Harryn keresztül óhajtott elérni. Mivel a fiút körülölelte a végtelen anyai szeretet, így sem a professzor, sem Voldemort nem tudott neki ártani. Harry - hála anyja védelmező bűbájának és Dumbledore hirtelen feltűnésének - kisebb sérüléssel megúszta a halálközeli esetet.
"Az édesanyád az életét adta érte, hogy megmentsen téged. Ha van olyan dolog, amit Voldemort nem tud felfogni, az a szeretet."
Az ifjú varázsló annyira kimerült, hogy három napot is átaludt, majd az igazgató jelenlétére ébredt, akit elárasztott kérdéseivel. A professzor megnyugtatta a fiút, hogy a követ megsemmisítették, a két gonosz lélek pedig már nem okoz gondot senkinek. Majd megjelentek a barátok és Hagrid is, akik ajándékkal és elismerésükkel jutalmazták a fiút.
Az évzáró ünnepségen Mardekar színeiben tündökölt a nagyterem, ami hamar átváltott a Griffendél mintáira, miután az igazgató négy Griffendéles tanulónak is pontozta a bátorságát, hűségét, logikáját a tanév során történt eseményeknél.
Ennek köszönhetően valódi örömmámor lett úrrá a Griffendél-házon.
Aki már olvasta a sorozatot, annak is ajánlom, hogy vegye kézbe az illusztrált változatot és mélyedjen el újra a fantázia szülte történetben a varázslatos képekkel!
Nyugodt szívvel ajánlom minden korosztálynak! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése