Ez a könyv az idei év egyik legjobban várt könyve volt, amit ehhez méltón a 21. Század Kiadó be is reklámozott. A könyvnek hatalmas sikere lett a könyvfesztiválon, könyvhéten, majd természetesen a könyvesboltokban is. Én személy szerint a tapolcai Wass Albert Könyvtár és Múzeum-ban leltem rá, helyesebben egyik kedvenc könyvtárosom ajánlotta, azzal a címszóval, hogy "Eszter ezt el kell olvasnod!" Mivel az illető eddigi összes ajánlása tetszett, így éltem a lehetőséggel és kikölcsönöztem ezt a friss, ropogós példányt.
A könyv tartalma már csak leírás alapján is felkeltette az érdeklődésemet, amihez gyönyörű, vonzó borító párosult.
A történet egy brutális, embertelen témát állít középpontba, ami a gyermekbántalmazás. Eddig számomra szokatlan megközelítést alkalmazott az író, sajátos stílusában ábrázolta a bántalmazó és a bántalmazott kölcsönös függési viszonyát és az áldozat szabadulását. Túlélni, életben maradni mindenkor. Akár ez is lehetne a mű mottója, hiszen a főszereplőlánynak, Teknőcnek egyetlen célja, hogy túlélje a saját életét.
"Okkal csinálod ezt, és ha nem tudod, mi jön ezután, fogadj el minden pillanatot úgy, ahogy jön."
Teknőc Alveston átéli és túléli a vele történt szörnyűségeket, amelyek csorbát ejtettek a becsületén, tisztaságán. Édesapjával különös, sajátságos viszonyt ápolnak messze az emberek fürkésző tekintetétől. A lány édesanyja korán elhunyt, így apjával ketten maradtak a kies tájon a nagy házban. Később már kietlenné vált a környezetük, az apa nem gondozta a kertet,a házat. Egyedül saját magára gondolt, meg persze a lányára, de nem egyáltalán nem úgy, mint más édesapa. Ő a sajátjának, tulajdonának tekintette Teknőcöt, akivel bármikor rendelkezhet. Eleinte Teknőc is akarta az "együttléteket" hiszen egyszerre szerette és gyűlölte emiatt az apját. Nem tudta, hogy ez egy egészségtelen, káros kapcsolat, amikor tudatosult benne és mert lépni, akkor sem magáért állt ki, hanem egy hozzá hasonló - csak fiatalabb - ártatlan lányért, akit apja a házhoz vitt. Ezután már az életéért menekült és menekítette a lányt is a vadóc Teknőc. A kitartásának, emberfeletti akaratának és küzdőszellemének hála felülkerekedett az apján, ám komoly sérüléseket szerzett nem csak a testén, hanem a lelkében is.
"Utálom valamiért, valamiért, amit csinálni szokott, túl messzire megy, és utálom, de bizonytalan vagyok az utálatomban. Bűntudatom van, kételkedem magamban, és már-már túlságosan utálom magam ahhoz, hogy őt is utáljam."
A tragédia, ami egyben a felszabadulást is jelentette új életet adott Teknőcnek. Egyik tanárnője, Anna pártfogásba vette a lányt, ahol elkezdett szocializálódni, majd azzal töltötte idejét, hogy saját kis kertet hozzon létre, több kevesebb sikerrel. A lelke nagyon lassan, ám idővel gyógyulni látszott.
Itt tudsz lecsapni a könyvre: :-)
Itt pedig olvashatsz még róla:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése