Rados Virág: Bipoláris

Egy mániás-depressziós nő regénye

A hangulatingadozás mélyebb formájával először Szurovecz Kitti: Hópelyhek a válladon című könyvében találkoztam. Ám Hayden, Kitti férfi főszereplője mégis eltér Pécel Ritától, főleg személyiségben.

"Első lépés, hogy elfogadják magukat, úgy ahogy vannak. A betegségüket. Ne érezzék szégyenbélyegnek, ne tagadják el saját maguk elől, ha baj van."

Rados Virág könyveit - pontosabban a Bipoláris és a Bántalmazó házasság címűt - Viviennél, a Pergamenre hányt szavak csatornán ismertem meg, ahol megfogott Vivien ajánlója. Ezt követően, mikor Budapesten voltam keresztanyámnál, ez a két kötet ott virított a könyvespolcon. Akkor eldöntöttem, hogy mindenképp elolvasom e két sokakat megosztó történetet. 

Alig vártam, hogy elmélyedjek Pécel Rita történetében, mely egy interjún alapszik és beillene egy esettanulmánynak is. A megtörtént események és a valós szereplő sokat hozzátesz, hogy igazi valósághű olvasmányélményt kapjon az olvasó. Az oldalak szinte megszólítják az olvasót, mi lenne, ha mi lennénk Rita helyében, vajon mit tennénk, hogyan élnénk meg a hangulatingadozást, hirtelen jött kicsattanó derűt vagy az erősen lesújtó borút, depressziót? Elgondolkodtató az biztos. 

"A gyógyulás mindig azon múlik leginkább, mennyire elszánt a beteg."

Csak kórházba ne kerüljek”.. Szokták mondani az emberek. A Bipoláris főszereplője, Pécel Rita több alkalommal is megjárta a kórházat, mintha egy hullámvasúton lett volna. Egyszer lent, egyszer fent. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egyszer kint, egyszer bent. A depressziója és a hirtelen hangulatingadozása időről időre visszajuttatta a pszichiátriára. Szerencsére ott megtalálta őt a megfelelő szakember, aki segített Ritának talpra állna, majd az újabb hullámzás után ismét. Megfelelő gyógyszerezéssel és odafigyeléssel szinte olyan életet élhet, mint embertársai. Ehhez hatalmas akarat, elszántság és támogató háttér, környezet szükséges.

Igazi megrendítő olvasmány egy mániás depresszióban szenvedő nőről. Rados Virág írásából megtudhatjuk, milyen szakaszai vannak a betegségnek és hogyan lehet vele együtt élni.

"Rita, valakinek a küszöbére ülni azt jelenti, hogy maga koldulja az illető szeretetét, mint egy kutya."

A könyvből kiderül, hogy aki bipoláris, azaz mániás depresszióval él, éhezi a szeretetet, támogatást. Szinte lemegy kutyába, megalázkodik, csak azért, hogy elfogadják, szeressék és törődjenek vele. Az említett betegséggel élők nagyon nehezen, vagy szinte nem is tudnak egyedül élni, csak akkor lesznek kiegyensúlyozottak - már amennyire ez az ő esetükben lehetséges - ha társra találnak.