Az elhagyás, magára maradottság, magány, elválás témája gyakori, ahogy sokan fel is dolgozták már. Ám az írónő újfajta módon közelíti meg ezt a folyamatot. A főszereplő nő, feleség drasztikusan éli meg az elhagyás pillanatát, fázisait. Szókimondó, nem rejti véka alá a véleményét a kialakult helyzetről, sőt bátran hangoztatja, hadd tudja meg mindenki mit tett vele a férje, hogyan járt ő. A "tettes" férj hirtelen - első ránézésre - minden előzmény nélkül elhagyta a családját, ami kiváltotta a nő összeroppanását, amiből igen nehezen gyógyult ki.
Válaszul az édesanya viselkedésére, kiborulására a gyerekek is elszemtelenedtek, visszaéltek anyjuk állapotával. Ám nem lehet rossznak, neveletlennek beállítani a gyerekeket, hiszen anyjuk a történtek után alig törődött velük, volt, hogy megfeledkezett a saját gyerekeiről. Elfelejtett iskoláéba menni értük, nem készített nekik ebédet vagy éppen nem emberi hangon szólt hozzájuk. Ezek mind mind kiváltották az ellenséges viselkedést a kisfiúból és húgából. Ezt tetőzte még apjuk hiánya, aki fontos szerepet játszott az életükben.
Végül ugyan segítséggel, de sikerült újra visszazökkenni a rendes kerékvágásba az édesanyának és a gyerekeknek. Hatalmas segítséget jelentett az ellenszenvesnek tűnő zenész szomszéd, aki közelebbi ismeretség után segített, ahol tudott.
A történet komoly üzenetet hordoz. Amikor elhagynak egy nőt, vagy válás esetén megkérdőjeleződik a nő személye, nőisége. Elgondolkodik, hogy kívánatos e még, rossz feleség volt, rossz anya vagy vajon miért következett be a tragédia?!
Elena Ferrante egy új perspektívából közelítette meg az elhagyás témáját, melyet igen életszagúan - ám szerintem kicsit túlzásba is esve - dolgozott fel. Úgy gondolom, hogy egy anya semmilyen körülmény beállta miatt nem hanyagolhatja el a saját gyermekeit, akkor sem, ha feleségként otthagyják.
Összességében tetszett a könyv, bár kissé túlzásba vitte a feleség a kesergést.
https://moly.hu/konyvek/elena-ferrante-amikor-elhagytak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése