A cím már első ránézésre felkelti az olvasó figyelmét. Színes, izgalmas, nem mindennapi cím, mely kissé morbid, ámde humoros hangvételt sejtet. Tetszik, hogy sötét alapon színes a fedlap, így kevésbé asszociáltam a letargikus hangulatra.
A szerző egy tizenéves szemével mutatja be milyen lehet a túlvilági élet és, hogy a temető nem is olyan rémisztő hely, mint elsőre gondoljuk.
Egy másik tizenéves szemével pedig megláthatjuk ő hogyan éli meg a gyászt, milyen folyamatokon megy keresztül, majd lesz fokozatosan jobban a főszereplő lány segítségével.
Egész vékonyka maga a könyv, ám annál fontosabb témát boncolgat. A halál, a gyász minden korosztályt másképp érint, különbözően reagálnak rá.
Emmától nem idegen a halál, mint jelenség, hiszen édesapja sírásó és temetőkarbantartó. Emiatt nem retteg a sírok között, nem fél a temetőtől éjszaka. Emmát csak a furcsa lánynak hívják az iskolában, hiszen szinte a sírok között éli mindennapjait.
Egyszer csak egy iskolatársának balesetben meghal a testvére. Emma észreveszi, hogy a temetés óta Peter minden nap ott ül az ikertestvére sírjánál. A fiú bárhogy próbálja, nem képes folytatni az életét testvére nélkül. Édesanyja alig mutatkozik, bezárkózik elhunyt fia szobájába. Az édesapa pedig egyre többet dolgozik, távol marad otthonról, hogy ne lássa folyton az életben maradt fiát, aki kiköpött mása az elhunyt gyermekének (mivel ikrek voltak). A leány igyekszik beszélgetni a fiúval, segíteni rajta, hogy enyhüljön a fájdalma.
Az írónő igazán gyermek kompatibilisen ragadta meg a gyász témakörét, így nyugodtan elolvashatják kisebbek is. Sőt, a halál mellett kiemelkedik az élet fontossága, értéke, szépsége is.
Bátran ajánlom, akár gyász feldolgozásában is segítség lehet. Rendeld meg a KIADÓTÓL !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése