2019. április 18., csütörtök

Christelle Dabos: Rejtélyes eltűnések a Holdvilágból (A tükörjáró 2.)

„Kösd fel a szárnyaidat. Szárítsd fel a könnyeidet.”

Tavaly ősszel olvastam a sorozat első részét, ami annyira magával ragadott, hogy alig vártam a második rész megjelenését, majd olvasását. Így elsők között le is csaptam rá a könyvtárban.

A borító itt is, mint az előző kötetnél, kiemelkedően jól sikerült, igazi fantáziadús, figyelemfelkeltő tervezés. Amint megláttam szinte már oda is képzeltem magam a Sark mesés illúziói közé.

A történet egy emlékeztetővel indít, ami összefoglalja az eddig történteket. Ennek külön örültem, mivel ugyan emlékeztem az eseményekre, de néhány dolog kissé elhomályosult már, így nagy segítségemre volt az összefoglaló. Ennek hála könnyen fel tudtam venni a történet fonalát.


"Ez a helyzet egyszerűen tarthatatlan, követelem, hogy békéljen meg velem."
Egyre jobban megszeretem az írónő stílusát és ezt a csodás világot! Annyira magával ragad a történet, mintha én is ott lennék Ophelie-vel a kalandjai során, szembenéznék Thorn morcosságával és Archibald csáberejével. Izgatottan várom a folytatást, amire sajnos várni kell, de megéri várni, ami vigasztaló. Ebben a második részben még inkább igaz, hogy egy valódi érzelmi hullámvasútra váltottam retúrjegyet.
Feledhetetlen utazás volt… <3
"A Könyved csupán a történeted eleje, Odin. A vége csak tőled függ, azt neked magadnak kell megírnod."

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése