Igazi változatosság a szimpla, megszokott romantikus olvasmányok mellett. Elsősorban a "soha ne mondd, hogy soha" és a mindig van remény mondásokra épül. No és persze arra, hogy bármennyire is a padlón vagyunk, megfelelő akaraterővel és támogatással újra képesek vagyunk élvezni az életet és meglátni benne a jót.
Először a borítóra térnék ki, mert hónapokkal ezelőtt azon akadt meg a szemem. Gyönyörűen megkomponált, megszerkesztett képi világot kapunk már első ránézésre is. Igazi szívmelengető külső, ami egy bájos, kis humorral vegyített belsőt takar.
Kezdésként a rideg valóságba csöppentem, ahol a szerelem szedi áldozatát, vagyis áldozatait, mivel két összetört szív is szerepel a könyvben. A véletlen vagy épp a szerencse sodorta e két vérző szívet egymás útjába, azt döntse el ki-ki saját maga. Részemről hiszem, hogy minden okkal történik, tehát a véletlen egybeeséseket mindenesetre kizárom a lehetőségek közül.
Ezután már egymás mellett, közösen haladtak az úton, melyen különböző nehézségekkel, kalandokkal találkoztak szembe. Néhol szomorúbban, néhol vidámabban, de büszkén meneteltek az útmutatóul szolgáló önsegítő könyv vezetésével. Sokszor találták magukat megdöbbentő, megmosolyogtató vagy épp könnyfakasztó szituációkban. Végül, mivel ez egy reményteli könyv a végén a reményből ábránd, majd az ábrándból valóság lett. Így ment haza végül széles mosollyal az arcán Charlotte, és így nyert ismét értelmet Anthony élete.
"Egy másodpercre összeér a karunk, és ettől kevésbé érezzük, hogy csak idegenek vagyunk, akik együtt ütik agyon az időt New Yorkban."
"Ha az ember szívèt összetörik, attól minden megváltozik. Èn pèldául általában nem az a fajta vagyok, aki a homlokát ráncolva morcoskodik csak azèrt, mert a Kennedy reptèr check-in pultjánál álló nőbolfog karácsonyt kíván neki."
"Mindig saját magunk vagyunk, csak a körülmények változnak."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése