Előadás a drogokról, szenvedélybetegségekről

A Tapolca és környékén élők nagy örömére dr. Zacher Gábor főorvos, toxikológus, december 14-én a városba látogatott, ahol a Tamási Áron Művelődési Központba megtartotta élménydús és tanulságos előadását.

Egy szék nem maradt üresen, annyian kíváncsiak voltak a főorvos úrra. A nézők már tűkön ülve várták, hogy elkezdődjön az est, majd mindenki elnémult, amikor dr. Zacher Gábor a színpadra lépett.
Dr. Zacher először megköszönte az érdeklődést és a figyelmet, majd hamar a drogokra a tendenciákra és a statisztikákra terelődött a szó. Sajnos kiderült, hogy Európa droghasználati mutatója elég magasan áll, ami elkeserítő ránk magyarokra nézve is. Egyre több kábítószer kerül itthon is a piacra, főleg parti-, és dizájner drogok, amelyek nagyobb adagban, vagy rendszeres használat esetén ugyanolyan veszélyesek tudnak lenni, mint ismertebb társaik (kokain, gina, marihuana, stb.)
Majd a drogok mellett szóba kerültek az egyéb szenvedélybetegségek is, mint az alkohol, cigaretta, vagy a játékgépek, ahol egy család havi fizetési is rámehet a játszadozásra.
A főorvos kijelentette, hogy elsősorban az a legfontosabb, hogy otthon a szülők mit tesznek a gyerek "puttonyába", mivel engedik útnak. Nagyon fontos átadni a mostani generációnak az idősebbek tapasztalatát, bölcsességét, ballépéseket, hogy tanuljon belőle, ne kövesse el újra ugyanazokat a hibákat, mint szülei. Emellett a nemet mondás művészetére kell megtanítani a gyereket, hogy a buliban a harmadik ital alkohol után nemet tudjon  mondani egy negyedikre vagy egy spanglira, ha megkínálják.
Szóba került az is, hogy a kilencvenes évektől napjainkig született generáció teljes mértékben eltér a szüleikétől. Emiatt meg kell próbálni másképp nyitni feléjük (felénk), mint kortársaik felé. Meg kell tanulni a nyelvüket, hogy megmaradjon a kommunikáció szülő-gyermek között.
A másik kommunikáció pedig az idő, az odafigyelés, akár kisebb, akár nagyobb gyerekről van szó. Amikor valamit szeretne mondani vagy mutatni a gyerek, akkor figyelni kell rá, nem azt mondani, hogy édes fiam/lányom hagyjál most meccset nézek, mosogatnom, takarítanom kell vagy főzök, nem érek rá. Abban az esetben, ha ez van mondva a gyereknek és később, ha már ráérne odafigyelni a szülő, akkor már késő lesz. Annyit mondd majd csak a fiatal, hogy már mindegy, hagyjuk, semmi vagy nem fontos/nem érdekes. Ezt meg kell akadályozni vagy elvágódik a kommunikációs csatorna. Volt, nincs. Ezért kell időt áldozni a gyerekekre, mert a velük töltött pillanat elillan, de az összes többi dolog megvár.