Nagyon tetszett mind a könyv, mind a borító, csak egy bajom volt vele, hogy túl rövid olvasmány.
Persze ettől nem veszít a színvonalából, értékéből, de olvastam volna még.
Borító: A borítón lévő kép magáért beszél (vagyis a történetért). A fedlapon szereplő lány nagy elmélyedéssel nézi a partot, a tengert, mintha vágyakozva nézni valaki/valakik után. Ez a könyv végén hamar ki is derül, hogy kiktől búcsúzik a főszereplő lány. A szürkés-kékes felhők és a tenger tükrözik a könyv borongós hangulatát, drámáját. Sokat sejtető, de mégis titokzatos.
A történet: Ha csak a címet veszem alapul és nem olvasom el a rövid ismertetőt, akkor egy teljesen más kimenetelű és töltetű történetre számítok. Így viszont pozitívan csalódtam. Sokkal érdekesebb lett a történet, mint, amilyenre számítottam. Duplán örülök, hogy a kezembe vettem, hiszen egy számomra új írónő stílusával ismerkedhettem meg, aki nagyon jól ír. Külön kiemelném a váltakozó idősíkot, mert ettől jobban megértettem, átláttam a sztorit, hogy megismertem a múltbeli történéseket.
Kedvenc szereplőm - a családba befogadott - Gat volt, aki nagyon szerette a Sinclair gyerekeket, vagy ahogy magukat hívták, a Hazudósok. Gat teljesen más világképpel és gondolkodásmóddal rendelkezett, mint a többi gyerek.
Kedvenc idézetem:
" Nem törődtünk bele egy olyan gonoszságba, amelyen tudtunk változtatni."
" Olyan jó, amikor szeretik az embert, még akkor is, hogyha nem lesz tartós."
" Légy szomorú, sajnáld, ha kell, de ne vedd a válladra mindenestül!"
https://moly.hu/konyvek/e-lockhart-a-hazudosok
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése