Ez a második könyv, amit az írónőtől olvastam. A történelmi tényeken nyugvó regényeket, sorozatokat alapjáraton is szeretem, így nem volt kérdés, hogy ezt is elolvasom.
Kezdjük az elején.. A borítón látható mentőcsónakok jól reprezentálják a regény fő mondanivalóját, összetartó erejét, a Reményt. A történet lényegi része nyílt vízen játszódik, így a sötét, komor vízről lehet következtetni valami vészjósló esemény bekövetkeztére.
A könyv elején és végén lévő élethű térképek alapján végig tudjuk kísérni, hogy hol, merre játszódik a történet, honnét-hova jutnak a szereplők.
Ez a könyv nem csak a világháborúról szól, hanem a reményről, kitartásról, összetartásról és önfeláldozásról is. Ahogy elkezdtem olvasni, alig tudtam letenni, annyi beszippantott a történet. Ruta Sepetys úgy tud írni, mintha a szavai által mi, olvasók is átélnénk a történteket, a szereplők érzéseit.
" Eltűnt a nap, a hideg marka zárult körénk. "
" – Csak egy.Ezt mondta a matróz.A legtöbb ember harcolt volna, hogy ő legyen az az „egy”. Hevesen érveltek, miért kell, hogy ők legyenek az az „egy”. De Emilia a csellengő fiút adta le a csónakba. Feláldozta magát egy másik emberért. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése