Ez volt a második pszichológiai thriller, amit eddig olvastam, így nincs nagy viszonyítási alapom. A borító már első látásra megfogott, felkeltette az érdeklődésem. Gondoltam, itt valami nagyobb titok lappanghat.
Majd, ahogy elkezdtem olvasni vártam valami jelet, hogy mi nem stimmel. Ez persze csak a történet végén derült ki, egész addig izgultam amiatt, hogy Charlie milyen szörnyűséget követhetett el. „Valami szörnyűséget követtem el, Grace… ”. Ez az üzenet végigkísért a több száz oldalon, próbáltam rájönni a titok nyitjára. Nem sok sikerrel…
Külön tetszett, hogy egyszerre kalandozhattam a múltban és a jelenben is, ez segített jobban megérteni a történetet. Ennek ellenére volt olyan is, hogy kicsit belekeveredtem, mi mikor történet.
Maga a cselekmény egészen a közepéig nyugodtabb mederben folyt, később gyorsult csak fel. Nagyon tetszett, hogy van külön felvezető mind Grace, mind Charlie oldaláról, ami plusz adott egy színt a történetnek. Bár emellett kicsit sok is volt Grace szomorú gyermekkora az apja halála és az anyja depressziója miatt. Számomra az is elég lett volna Charlie tragédiája és Anna vagyis Belle kirohanásai,ármánykodása, idegösszeomlása és Lexie nagy titka, amit egy életen át hordozott magával. Dan, Grace pasija is kemény dió volt nekem, főleg, amikor kiderült, hogy mit tett Grace-szel. Azt viszont meg tudom érteni, hogy miért tette,bár, hogy a lány helyébe megbocsájtanék e neki, az kérdéses. Főleg azok után, hogy egy őrültet vitt a házukba, ami majdnem Grace életébe került két alkalommal is. Ugyanakkor Dan volt az, aki Charlie-n kívül mindent tudott a lányról, vigyázott rá, szívből szerette még akkor is, amikor Grace eltaszította magától a gyászában.
Összességében egy olyan olyan szerzőtől, akinek ez az első könyve – meg amúgy is – egész szerethető történetet kaptunk, ami a cselekmények beindulásával egyre inkább felcsigázott, hogy mi lesz a végkifejlet, mit hoz ki a sztoriból a szerző.
https://moly.hu/konyvek/louise-jensen-a-nover
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése