A szolgálólány meséje /1. évad/

Fény vagy sötétség?

Margaret Atwood azonos című könyve 1985-ben jelent meg először, így ez már a második feldolgozás belőle.

Maga a történet meglehetősen letaglózó. Ilyen világot, bánásmódot a legrosszabb ellenségemnek sem kívánnék. Az a gyötrelem, kín, megaláztatás, amit kiállnak a nők, miközben a nőiségüket is elveszítik mindennél rosszabb. Gyermekeiket elszakítják tőlük, férjüket megölik, elrabolják.

A főhős June - vagyis a Gileadban betöltött helye szerint Fredé - szemén keresztül láthatjuk a történteket, megpróbáltatásokat. A sorozat elején a visszaemlékezésben még egyben van, majd Hannah, June lányának születése óta egy új rend vette át a hatalmat, akik teljeskörű diktatúrát hoztak létre. Ebben az új disztópikus jövőben a termékeny nőket begyűjtik és arra használják őket, hogy az új rend alapító tagjainak legyen gyermekük. Magyarul a meddő feleség helyett szüljenek a vezetőknek utódot ebbe az elfajzott világba (huh elfajzott.. kicsit olyan, mintha a Beavatott sorozatban lennénk) . Hogyha ennek az új kötelességüknek ellenszegülnek, akkor komoly büntetés, halál vár a nőkre, lányokra. Többek között a homoszexualitást sem tűrik meg, halállal, elzárással büntetik a másik nemhez vonzódó szolgálólányokat.

June a családjával több módszert is kitaláltak a meneküléshez, ami ennek ellenére mégis meghiúsult. Férjét elfogták, majd megmenekült ugyan, de a családját nem tudta megkeresni, megmenteni. Lányát mások nevelik, messze tőle, nehogy a közelébe férkőzzön és elmeneküljenek. A történet brutalitása csak fokozódik, amikor Mrs. Waterford verni, ütni kezdi June-t, vagyis Fredét. Egyedül akkor bánik vele kedvesen, amikor terhesnek bizonyul. Emellett Mr. Waterford többször is visszaél hatalmával, külön, a szertartáson kívül is igényli az együttlétet June-nal. Először csak szókirakóst játszanak, majd elcsattan az első csók, amit több házon kívül töltött pásztoróra követ. June csak hallgat, nem szól egy szót sem, valóságos álarcot húz magára, nehogy megsejtsék a tervét, gondolatát.

Minden tiszteletem és elismerésem az övé, hiszen több évig bezárva meg is őrülhetett volna, de ő kibírta. Erős volt, nagyon erős, a lányáért és a férjéért.

Egy idő után Nick, - Mr. Waterford sofőrje - lett az egyetlen támasza, akire számíthatott és, aki a nőisége egy darabját is visszahozta.

Az utolsó részben felcsillant a remény szikrája, amit Nick hozott el June számára.

Összességében eléggé elborzasztott Margaret Atwood könyvének feldolgozása, ami egy alternatívát mutatott be a jövőt illetően. Ugyan disztópikus világban zajlottak az események, akár a mi világunkban is történhetett volna (hála az égnek, hogy nem ez történt) .