Stephen Chobsky: Egy különc srác feljegyzései

Ugyan már bőven elmúltam kamasz, de még mindig érdekelnek a róluk szóló könyvek, felnövés történetek. Így évekkel a film megtekintése után a könyvet is elolvastam. 

A könyv szinte teljesen olyan, mintha a modern Zabhegyező története jelenne meg előttem. Kedveltem azt a könyvet is, így nem volt kérdés, hogy ez is elnyeri a tetszésemet.

A kötet valóban feljegyzésekből áll, naplószerűen mutatja be Charlie mindennapjait, mint elsőéves gimnazista ennek minden szép és kevésbé kellemes oldalával. 

Megtudhatjuk, hogyan ismerkedik meg felsőbbéves barátaival, akik hatással vannak hétköznapjaira, néhol hangulatára is. Majd bekopogtat a szerelem az életébe, ám nem úgy, ahogy elsőre gondolnánk, hiszen eleinte ez egy viszonzatlan szerelemnek tűnik majd amikor Charlie cselekedhetne, hogy több is legyen belőle, háttérbe vonul. Ezzel párhuzamosan egy másik lánnyal kezd kapcsolatot, akit csak kedvel, de nem szeret, nem tud ráhangolódni. Az érzelmek garmadája mellett folyamatosan jelen van a bulizás is, ami sokszor kellemetlen véget ér a zéró kontrollnak köszönhetően.

Igazi zűrzavaros, mégis különc kamasz életébe kaphatunk betekintést, aki küzd a saját érzéseivel, a bizonytalanságával, családi múltjával. Emellett könyv és filmajánlót is kapunk, hiszen Bill, Charlie egyik tanára zseniális olvasmányokat és filmeket ajánl a fiúnak, melyek többsége klasszikus. 

Érdekesség, hogy Charlie a beszámolóját egy ismeretlennek írja, elkülönülve a valóságtól, nem egy közeli személyt választ címzettnek. 

A szerző hűen tükrözi a kamasz felnőtté válásának zűrzavaros mivoltát, a családi drámát, barátságokat, szerelmet, stb. Felidézi, bennünk olvasókban, hogy milyen is volt kamaszként létezni, érezni a testi-lelki-tudati átalakulásunkat.

Marie Aubert: Ha történne valami

Nagyon ritkán olvasok novellát, úgy gondolom, jobba el tudok mélyedni egy teljes könyvben. Ez a kötet mégis megfogott, így kíváncsian kezdtem el forgatni, ízlelgetni a benne lévő történeteket. 

"– A dolgok változnak – mondta Ellen.

– Nem hittem volna, hogy ez ránk is érvényes – felelte Mina."

Szoktuk mondogatni, ha történne valami,megváltozna az életünk, új irányt venne a jövőnk. Amikor megtörténik, akkor meg visszasírjuk, milyen jó volt előtte. Természetesen nem mindig és nem mindenki, de sok esetben így van. Ezt tükrözi Marie Aubert regénye is, amelyben különböző történetek képében tárul elénk a változás iránti igény, az elkeseredettség, elfuserált élet rémképe. A novellák főszereplői mind élethű személyek, akik kitörni készülnek a szituációból,kapcsolatból, amiben benn ragadtak.Így vagy úgy, de mind a 9 történetben megjelenik a bűn, amit elkövetnek vagy elkövetni készülnek.

Kíváncsi vagyok a szerző másik könyvére is - Felnőtt emberek - ami szintén mély mondanivalóval van megtöltve. 

Marawa Ibrahim: Én, te, nő

50 tuti tipp, hogy szeresd a tested!

Ezt a kötetet még az idei Művészetek Völgye véradásán kaptam a napijegy mellé ajándékba. Később izgatottan lapoztam bele, vajon mit rejthet a hangzatos cím.

A szerző - a saját tapasztalati alapján - praktikus tanácsokkal lát el, humoros, megmosolyogtató történeteket mesél el többek között a nővé válása folyamatáról.

Szó esik az első menzeszről, a menstruációs görcsökről, hangulatingadozásokról, testképzavarról, öltözködésről, magassarkú viseléséről, stb., stb. Sok sok érdekes, mindannyiunkat érintő témát sorakoztat fel Marawa, melyek vele is megestek.

Minden kiskamasz lánynak kötelező olvasmánnyá tenném ezt a könyvet. Sok hasznos tanáccsal, némi felvilágosítással látja el a „nővé érő” lányokat.

Érdemes a kezükbe adni, venni.

Nagy segítség lehet többek között akkor, ha a szülővel nem tud beszélni a serdülő vagy éppen kiegészítésképp az anyuka válaszaihoz. Segítő kezet nyújt a szerző az intim betét/tampon választás, megfelelő melltartó kiválasztása során. Emellett beszél arról is, hogy, ami elsőre cikinek tűnik, az valójában egyáltalán nem az. Sokat számít, ha humorral, lazán kezeljük a dolgokat. 

Haász János: Felnőtteknek nem

Utóbb rákaptam a versekre. Ráadásul nézelődtem a gyermekversek között is. Így akadtam Haász János Felnőtteknek nem című kötetére, ami 2017-ben jelent meg az Athenaeum Kiadónál.

A kötetet Merényi Dániel rajzai, grafikái díszítik.

"Ma az óvodában farsang volt.

Azt mondták,

mindenki annak öltözik,

aminek akar.

De én aztán mégsem lehettem egy nagy boldog család,

ami lenni szerettem volna."

Ez a kötet az első verssortól az utolsóig magával ragadott. Meg kell hagyni, Haász János nagyon érti a csíziót. Úgy tud gyermeknyelven, mintha ő maga is gyermek lenne. Ahogy a versekből is kiderül, a kicsik mindent szó szerint értenek, aztán amikor eszerint is cselekszenek a felnőttek kiakadnak rájuk. Pedig ők csak azt tették, amit hallottak.Izgalmas, humoros rajzokat, karikatúrákat tartalmaz a kötet, ami Merényi Dániel keze munkája.

Ez a második olvasmányom volt a szerzőtől, de biztos, hogy nem az utolsó. Kíváncsi vagyok a többi írására is. A stílusa teljesen magával ragadott, csak ajánlani tudom, aki a valóságról, gyermekszájról szeretne olvasni humorba ágyazva.

Sosem tudhatjuk, mi jár egy gyermek fejében, mit, hogyan képzel el, mire gondol. Ebben segít a szerző, hogy elénk tárja gyermekszemszögből az életet. Hiszen a kisgyermek is ugyanazt átéli, mint a felnőtt, csak kicsiben. Érdemes figyelni a gyerekekre, meghallgatni őket, kérdezni és ha valamit szó szerint vesznek, nem komolyan venni, hanem elmagyarázni neki, hogy ez csak metafora, nem komolyan gondoljuk.

A szerző több változást is érzékeltet a versekben, amit a gyermek másként él meg, mint a felnőtt. Mindeközben mégis nagyon hasonló módon. 

Ilyen többek között a költözés, válás, új környezet, anyagi nehézségek, szerelem, szívfájdalom, egyszer csak elmegy, eltűnik az egyik szülő, stb. Ezek mind mind kész érzelmi hullámvasutat jelentenek a gyerekeknek. 

Mindezeket figyelembe véve levonhatjuk, hogy az ovisok élete sem könnyebb, mint a felnőtteké, csak ők még kicsiben élik át mindazt, mint amit a felnőttek.

Celeste Ng: Amit sohase mondtam el

A szerző már megvett magának a Kis tüzek mindenütt című könyvével, így nem is volt kérdés, hogy elolvassam az Amit sohase mondtam el kötetét is. Témáját tekintve hasonló mindkettő, egy azonos vonalon haladt tovább az írónő, de mégis teljesen más a történet.

Már maga a borító is sokat sejtető, hiszen elgondolkodtató, hogy vajon úszik a lány a borítón vagy lebeg a víz színén süllyedésre készen, mint egy hulla. 

"Mitől lesz valami értékes nekünk? Ha elveszítjük és megtaláljuk."

"Feltételes múlt: az elszalasztott lehetőségek igeideje."

A Kis tüzek mindenütt című írása után kíváncsi voltam, mit tartogat még a szerző. Ebben a kötetben sem csalódtam. Tele van mélységgel, ki nem mondott fájdalommal, csalódottsággal, megfelelési kényszerrel, tévedések sorozatával.

Egy gyermek halála, mely először szétszakítja, majd összehozza a tévelygő, zavarodott családot.

A történetben az édesanya legrosszabbat teszi a gyermekével. Általa akarja beteljesíteni az álmát, ami neki nem adatott meg. Ám ez a visszájára sül el, hiszen egyik gyermekre sem erőltetheti rá a szülő az akaratát, hogy helyette élje az életet.

Erősen megjelenik a feminista szál is a történetben az édesanya szálán keresztül. Ő az, aki feladta az álmát, a karrierjét a családjáért, amivel akkor szembesül igazán, amikor a múltból emlékeztetőt kap, hogy mit is veszített, látszólag mennyivel kevesebb az élete. Majd Lydia személyében is megjelenik a feminista vonal, ám az édesanyja által, ezt nem ő választja magának. 

Elgondolkodtató, mekkora kárt okozhat egy gyermekben, ha a szülő oly módon akarja érvényesíteni az akaratát, álmát rajta keresztül, hogy az a gyermek már szinte fuldoklik, nem kap levegőt a nyomástól, emellett mégis meg akar felelni, hogy boldoggá tegye a szülőjét.

Nagyon remélem, hogy olvashatunk még az írónőtől, aki szavak, párbeszéd nélkül is érzékelteti a feszültséget a könyveiben.

Ez a történet egy megindító írás egy családról, akik minél jobban érteni akarják egymást, küzdenek ezért, ám nem beszélnek őszintén egymással, elhallgatnak dolgokat, ami nem vezet eredményhez. Sokszor nem minden az, aminek látszik, érdemes a dolgok mögé is nézni. Erre (is) hívja fel az olvasó figyelmét a szerző.

Alice Walker: Bíborszín

Nagyon sok jót olvastam már korábban erről a kötetről, a történet fontosságáról, mélységéről. Ráadásul Emma Watson szerint a világirodalom 10 legfontosabb nőregényeinek egyike, ami szintén plusz pont, hogy el akarjam olvasni. 

Mindemellett mindig is érdekeltek a mély, lélektani, igaz történeten alapuló könyvek. Így a napokban végre rászántam magam és alaposan elmélyedtem Celie történetébe. A cselekmény néhol már szinte könnyeket csalt a szemembe, a megrázó, embertelen, meghökkentő tartalmak pedig együttérzést váltottak ki belőlem a főszereplő, majd annak húga iránt. 

"Ó, Celie, igenis vannak színesbőrű emberek a világban, akik akarják, hogy okosodjunk! Akik akarják, hogy fölemelkedjünk és meglássuk a fényt!"

Ez a könyv bebizonyítja, hogy mekkora ereje van a szeretetnek és mi is az igazi szabadság. A női szereplőknek, de főként  a főszereplőnek, Celie-nek meglehetősen nehéz a sorsa, mintha verné az Isten is, miközben ő hősiesen kitart, nem adja fel. A húga iránti szeretete élteti, ad neki reményt minden nap a kegyetlenségek közepette. Majd megjelenik egy határozott fellépésű, önálló fekete nő, aki megmutatja neki, milyen is az, amikor nem a férfi uralkodik a nő felett és milyen, amikor valóban, igazán törődnek a másikkal. 

Ahogy azt a történet is bemutatja, hitre, fogódzóra, támaszra szüksége van minden embernek. Ezt nevezhetjük Istennek, önmagunknak, a szeretetnek, reménynek, aminek csak szeretnénk. A hit segít elviselni a nehézségeket, kihívásokat, így a felhők mögül egyszer csak előbújik a Nap. 

Az egyik szereplő találóan fejezi ki magát, amikor azt mondja, hogy Isten velünk születik, ő nem képkiállítás, nem férfi vagy nő, nem kell valahogyan kinéznie. Milyen igaza van, hiszen Istenben hinni kell, nem pedig elképzelni ilyen olyan alakban. Olyan ez alapján, mintha mindannyiunkban lenne egy kis Isten, akivel beszélgethetünk, tanácskozhatunk. 

A regény ugyan nem a rabszolgaság idejében játszódik, mégis fellehető a történetben. A feketéket, a fekete nőket alacsonyabb rendűnek ábrázolja a fehéreknél. Erősen megjelenik az elnyomás, a férfiuralom. Főhősünk rendkívül nagy hátrányban szenved. Fekete, szegény és csúnya is ráadásul. Úgy bánnak vele, mint az állattal. Adják, veszik, majd használják kényükre-kedvükre zokszó nélkül. Elkeserítő, hogy mi folyik ebben a világban, ami elénk tárul. A baj az, hogy mindez nem áll távol a valóságtól. 

Érdekesség még a történetben a társadalomkritika mellett, hogy egy-egy képben feltűnik Celie szexuális beállítottsága is az egyik női karakter kapcsán. Ám a főszereplő nem tudja meghatározni, hogy mit is érez pontosan. Azt tudja, hogy a férfiakhoz nem vonzódik, amihez persze hozzájárulhatott az is, ahogy bántak vele. 

Összességében egy mély, erős lélegzetvételű regényt kaptam, ami örök nyomot hagy bennem. Újdonság volt számomra, hogy film is létezik a könyvből, amit ráadásul Steven Spielberg vitt vászonra. A levélregény fő üzenete, hogy SOHA NE ADD FEL! Bármi történjék is, tarts ki, higgy, remélj szüntelen, hiszen így még felvirradhat egy új nap hajnala.

Marton-Ady Edina: Pubi

Nagyon szeretek minden olyan könyvet, történetet, melyben a könyvtárnak, könyveknek nagy szerepe van. Így nem kerülhette el a figyelmem Marton-Ady Edina idén megjelent regénye sem. A kötetben a főszereplő a könyvtárba, könyvekbe menekül a valóság elől, ott lel vigaszra.

A könyvet az idei Könyvhéten szereztem be, így még friss az élmény. Mind az olvasásélmény, mind pedig a könyv friss gazdájaként.

"Ez nem egy lányregény. Nem lapozhatok előre."

Annál sokkal árnyaltabb, borúsabb. Marton-Ady Edina szép lassan építi fel a történetet, amiben lépésről lépésre bontakozik ki, hogy a főszereplő (azaz Pubi) miért is olyan magának való, csendes lány. Erős jellemrajzot ad a szabadságvágyról, egy családról, ahol nincs egészséges szerepfelosztás, sőt normális viselkedés sem, csak a tűrés, hallgatás. Külön jelentősége van minden mozdulatnak, kimondott és kimondatlan szónak, cselekedetnek a regényben. 

A szerző finoman érzékelteti mi történik, ha rosszul döntünk, ha félreismerjük a társunkat, barátunkat, stb.

Miért nem beszélt senki,miért nem menekültek el? E kérdések villantak fel bennem, miközben haladtam előre a történetben. A családon belüli erőszak megrázó, főleg, hogy szereplőink ezt szoros egymásutániságban szenvedik el. Mindemellett ott a jó kislány szerepe, a megfelelni vágyás, szófogadás tűzön-vízen keresztül, hiszen a szülő mégiscsak szülő. 

Összességében ez több mint családregény, több, mint testi lelki erőszak ábrázolása. Egy lány története, aki bátor, ám mégis tűrni kényszerül, mindeközben kamasz, érik, fejlődik, stb.

A történet ugyan kitalált, sok esetben ismerős lehet a való életből is.

Rutai Gábor: költőMata

 Fent bedobod, lent kipotyog

Ezt a kötetet még Szandi barátnőm ajánlotta, dicsérte, mennyire jól van megírva. Fel is keltette a kíváncsiságomat, ám egészen idén a könyvhétig csak várólistás elem volt. Majd ott, a helyszínen megláttam és jött velem haza. 

Időnként szívesen lapozok fel verseskötetet, olvasok verseket, felüdülést jelent egy-egy komolyabb olvasmány után. Így történt ez Rutai Gábor köteténél is.

Olyan volt, mintha egy robottal barátkoznék vagy éppen beleláthatnék egy robot fejébe, mégis, mit gondol a dolgokról, világról, érzésekről. Izgalmas volt olvasni a sorokat, sokszor a hasamat fogtam a nevetéstől, annyira betalált egy-egy meghatározás, közlés.

"tinilány testben – nyugdíjas lélek

durva lesz a péntek este

– zárórész a szulejmánban"

A szerző Költőmata karaktere mögé bújva lerántotta a leplet az emberek érzéseiről vagy éppenséggel kifigurázta azokat. Mindenesetre nagy port kavart minden egyes írásával.

Nem mindennapi élmény volt egy olyan verseskönyvet olvasni, ami verseket tartalmaz, de mégsem a megszokott értelemben. Fel lehet fedezni benne a karikatúra, az élcelődés jellemvonásait, melyek egyedivé tették a papírra vetett költeményeket.

"szerintem már nem vagyok szerelmes

percenként csak feleannyit gondolok rá"

Érdemes néha kimozdulni a komfortzónánkból - ezt tettem én is - és a kezünkbe venni egy teljesen más stílusú könyvet. A kötet olyannyira feldobta a napjaimat, míg olvastam, hogy eldöntöttem minden évben fogok belőle olvasni, hiszen szüksége van erre a színfoltra, energiaáradatra.

Wéber Anikó: Az osztály vesztese

Wéber Anikó a kiskamaszok nyelvén ír. Átérzi és hitelesen át tudja adni a könyvein keresztül egy tinédzser küszködését, mindennapjait. Már régóta terveztem többet olvasni tőle - eddig a Cseresznyeliget titka volt meg - majd most gyermekkönyvtárosként ildomosnak is érzem, hogy bővítsem ismereteimet az írónő történeteiről.

Köszönet a Pagony Kiadónak, hogy ilyen klassz történeteknek ad otthont és felkarolja a tehetséges magyar szerzőket, akik a fiatalabb korosztályt célozzák meg.

"A világ tele van fölösleges hangokkal. Az emberek állandóan beszélni akarnak valamiről, akkor is, ha semmi értelme."

"Ha teszünk valamit, annak csak akkor van értelme, ha vállaljuk is."

Elgondolkodtató, tanulságos történet volt. Minden szereplő egyéniség, külön karakter. Érdemes belegondolni, mi van az arcok, a kimondott szavak, tettek mögött. Sokszor egyáltalán nem az az igazság, ami elsőre annak látszik. Sok iskolában méltán adták fel ajánlott, majd kötelező olvasmánynak Wéber Anikó első könyvét. Teljesen 21. századi a sztori, bármelyik osztályban megeshetne. Tanulság, hogy soha ne tegyünk olyat, amivel kellemetlen helyzetbe hozhatjuk a társunkat, saját magunkról nem is beszélve. Ne tegyünk és ne mondjunk olyat, ami nem felel meg a valóságnak, rossz, helytelen cselekedet.Bármit is teszünk, előtte gondolkodjunk. Érdemes fiatalnak, idősebbnek egyaránt elolvasni, hiszen megismerhetjük belőle a gyerekeket, ráláthatunk, hogy mi lapulhat valójában a háttérben, amit eltitkolnak még társaik elől is.

"Csak egyet kell aludni, és új nap lesz. Új esély. Csak legyen szerencséje – könyörgött magában, és észre sem vette, hogy automatikusan kikerüli az utcai lámpákat. Úgy járt a sötétben, mint aki soha többé nem akar kilépni a fényre."

Sok kamasz fél és nem mer szólni róla, nem meri bevallani a félelmét. Retteg attól, hogy nem elég jó, hogy kinevetik,, csalódást okoz, stb. stb. Emiatt ez a korosztály jobban ki van téve a társadalmi megítélésnek, mint a kisebbek vagy éppen a felnőtt korosztály. Sajnos a kamaszok egyébként is könnyen és meggondolás nélkül ítélkeznek, ami komoly sebeket ejthet a célszemélyen. Figyeljünk egymásra, fokozottan figyeljünk a kamaszokra, beszélgessünk velük, mutassunk jó, követendő példát nekik. Hangsúlyozzuk, hogy következmény nélkül bármit elmondhatnak nekünk, felnőtteknek, hiszen így tudunk segíteni. 

A könyvet 11 éves kortól ajánlják. Ehhez hozzátenném, hogy idősebbek, felnőttek, akár szülők, pedagógusok is bátran vegyék a kezükbe, hiszen nagy segítség lehet a tinik megértésében. Általa jobban rálátunk a lelkivilágukra.

Ant Middleton: Zéró negativitás

 Avagy a pozitív gondolkodás hatalma

Korábban nem hallottam még Ant Middleton nevét, könyveinek hírét sem. Ám a 21. Század Kiadó oldalán barangolva felkeltette az érdeklődésemet a kötet leírása, majd a róla szóló ajánlások is.

"Ha őszinték vagyunk magunkhoz - ahogy Ed is elkezdett az lenni -, akkor tudjuk, hogy kik vagyunk valójában. Ismerjük az erősségeinket és a gyengeségeinket. Elég magabiztosak vagyunk ahhoz, hogy segítséget kérjünk másoktól, mert tudjuk, hogy nem vagyunk képesek mindent egyedül megcsinálni. Amikor az emberek figyelmen kívül hagyják a bizonytalanságaikat vagy a gyengeségeiket, és úgy tesznek, mintha nem is léteznének, ketrecet építenek maguknak."

A könyv és a benne leírtak mind mind nagy hatást gyakoroltak rám. Úgy gondolom bátorság, hogy Ant ilyen szinten betekintést enged az életébe. Ám mindezt azzal a céllal teszi, hogy tanuljunk az ő és a saját hibnáinkból. Amikor elesünk akkor ne feladjuk, hanem keljünk fel. Hiszen attól még, hogy elsőre vaalmi nem sikerül, kis gyakorlással összejöhet. Ehhez nem kell más csak az, hogy higgyünk magunkban, merjük elhinni, hogy képesek vagyunk elérni az álmainkat, képesek vagyunk szebbé tenni a magunk és mások életét egyaránt.  

Soha nem tudhatjuk, mikor történik valami, ami megváltoztathatja az életünket, ezért éljünk bátran, egészséges önbizalommal telve minden nap. Higgyünk magunkban és fordítsunk elég időt önmagunk fejlesztésére, fejlődésére, önismeretre és nem utolsó sorban a szeretteinkre. 

A szerző egyik fő üzenete, hogy mindig legyünk nyitottak embertársaink felé, egyenrangúként tekintsünk rájuk és a legjobbat feltételezzük a sötét gondolatok helyett. Amíg egy kis jóság is van az emberek szívében, addig van remény a Földön. 

Adjunk időt magunknak, a küzdés, kitartás és a hit legyen a mottónk. Ezek, ha megvannak nagy segítséget nyújtanak nehéz időkben, amikor próbák, kihívások elé állít minket az élet.

Tartsuk szem előtt, hogy a nehézségek mind mind tanítanak minket, nem ellenünk, hanem értünk vannak. Általuk erősebbé, bölcsebbé válhatunk. Ant Middleton részletesen leírja, hogyan fordíthatjuk a kudarcélményeket a javunkra, hogyan nézhetünk mosolyogva a kihívások elé. Ám a lehetőségek nem kopogtatnak csak úgy be hozzánk, nekünk kell elébe mennünk a dolgoknak, keresni az impulzusokat, a megújulást, fejlődést. A féltékenységet a lehető leggyorsabban zárjuk ki az életünkből, hiszen ezzel nem csak másokat, de elsősorban saját magunkat mérgezzük. Ezt a rossz tulajdonságunkat elhagyva esélyünk nyílik felnézni a sikeres emberekre és megpróbáéni tenni, tenni a saját célunkért. Azt ne felejtsük el, hogy bárminek is állunk neki, idő kell, mire beérik a munkánk gyümölcse. Legyünk tehát türelmesek magunkkal, ne akarjuk azonnal megváltani a világot. Erre hívja fel a figyelmet a szerző is. 

Baár Tünde: A mezítlábas grófnő

Nagyon érdekelnek a klasszikusok vagy a régi nagy klasszikusokhoz hasonlító könyvek és a bennük rejtőző történet. Nem volt ez másképp Baár Tünde kötetével sem, ami hamar belopta magát a szívembe.

"Használd a képzeletedet! Legyél tapintatos! Szeresd a változást!"

A kötet kifinomult, lágy külsőt kapott, ami illik a kedves történethez, amit rejt. A kötet már abból a szempontól is figyelemreméltó, hogy magyar a történet, magyarokról szól és Magyarországon játszódik. 

Ráadásként a szerző pedagógus is, tehát még valósághűbben tudja átadni a gyerekekkel való párbeszédet, bánásmódot, foglalkozásokat, játékot. Mindezt vegyítve a régi kor stílusával, szokásaival. 

Külsőre az új, Alcott: Kisasszonyok című klasszikusára hajaz, belül pedig egy szép, különleges, tanulságos és egyben szórakoztató történet rejlik. Érdekesség, hogy a cselekmény igaz történeten alapszik. A szerzőt Károlyi Lászlóné Apponyi Franciska történelmi személy élete inspirálta. Ez alapján született meg ez a tündérmeséhez hasonlító szívmelengető történet. Plusz pont, hogy Magyarországon játszódik, bemutatva sok sok gyógynövényt, virágot, receptet is.Nagyon élveztem olvasni, teljesen bevonódtam a történetbe. Csak ajánlani tudom minden klasszikust kedvelő molynak.