Morgan Rhodes: Falling Kingdoms - Fagyos hullámok

A Fagyos hullámok a sorozat magyarul megjelent negyedik kötete. Ugyan már ez is szép szám, úgy tűnik, hogy dupla ennyi részre számíthatunk még, hiszen eredeti nyelven már lezárult a sorozat, ráadásul nyolc kötettel. 

Az előző részekhez igazodva ez a kötet is jól kidolgozott, most is kapunk új karaktereket, akik segítik hőseinket a nekik rendelt úton. Úgy gondolom, hogy a történet kiemelkedő része a fantasy birodalomnak, mind felépítettség, kidolgozott szereplők, cselekmény és karakterfejlődés szempontjából. 

Még mindig Mytica trónja és a birodalom áll a történet középpontjában, természetesen párhuzamban az őskövekkel és a Figyelőkkel. Királypártiak, lázadók, szörnyek csapnak össze egymással, ám a végére megváltoznak a szerepek, hogy ki kinek az oldalán harcol, hiszen több ízben is tanúi lehetünk karakterfejlődésnek, csavarnak, amit előszeretettel alkalmaz az írónő. Persze ettől csak még izgalmasabb, fordulatosabb lesz az egyébként sem egyszerű, hétköznapi sztori. 

Kiderült, hogy nem mindenki eleve rossz, gonosz, aki annak látszott, annak mutatta magát. Előfordulhat, hogy, akit eddig ki nem állhattunk, az a kedvencünké avanzsálódik, drukkolunk, hogy sikerüljön a terve. Kíváncsi vagyok, hogyan tudják helyrehozni a saját és szüleik hibáját a szereplők. Lesz fejtörés, feladat bőven, annyi biztos. Ám erre még várni kell, hisz négy rész követi ezt a kötetet. Akarom mondani remélhetőleg magyarul is, hiszen eszméletlen jó és különleges a történet, érdemes magyarul is olvasni, forgalomba hozni. 

Michael Cunningham: Az órák

Ez a kötet már azóta izgatja a fantáziámat, mióta megtudtam, hogy Meryl Streep az egyik főszereplő a belőle készült filmadaptációban. Nagy örömmel töltött el, hogy idén tavasszal sikeresen be tudtam szerezni ezt a kötetet. 

Számomra nagy jelentőséggel bír a borító, így külön örültem, hogy a vágyott külsővel sikerült megrendelnem a könyvet. 

"Eltűnődik, nem gondolja-e ugyanezt bizonyos fokig az összes nő: íme egy ragyogó szellem, egy nő, akiben mély bánat és túláradó öröm lakozik, aki inkább lenne valahol máshol, de itt van, és az a sorsa, hogy egyszerű és alapvetően ostoba feladatokat végezzen."

"Elképzeli a szűzies, kiegyensúlyozatlan Virginia Woolfot, akit legyőztek az élet és a művészet lehetetlen követelményei; elképzeli, hogy egy kővel a zsebében a folyóba lép."

Az egymást átszövő történetek rövid idő alatt játszódnak. Legfőbb mondanivalója mindegyiknek az idő, hogy mi lesz a következő órában. Az, hogy vajon tényleg a helyükön vannak e a főszereplők vagy csak eljátszanak egy szerepet, karaktert, de azok nem ők valójában. Érdekes, ahogy a három nő karaktere, élete között párhuzamot von a szerző. Nem is gondolnánk, mennyire hasonlíthat a sorsunk, életünk egy másik személyéhez.Kíváncsi vagyok ezek után a megfilmesített változatra, vajon, hogyan vitték vászonra ezt a történetcsokrot.

Michael ​Cunningham, a kortárs irodalom egyik legizgalmasabb alakja, Órák című regényéért 1999-ben elnyerte a PEN-klub Faulkner-díját, valamint az irodalmi Pulitzer-díjat. A könyv három nő sorsán keresztül tér és idő metafizikus kapcsolatának szívszorító élményét nyújtja. Első helyszíne London, az idő pedig a második világháború kezdő napja. Virginia Woolf írónő öngyilkosságot követ el. Teste ott lebeg a folyóban, melynek hídján anyukájával éppen átsétál egy kisfiú. A következő helyszín New York City, a XX. század végén. Clarissa Vaughan könyvkiadó éppen virágot vásárol barátjának, Richardnak, a beteg homoszexuális költőnek, aki most nyert el egy rangos irodalmi díjat. A harmadik idősíkon a második világháború után vagyunk, Kaliforniában, ahol Laura Braun háziasszony neveli fiát, egy meglehetősen fojtogató légkörű házasságban. Cunningham kivételes könnyedséggel és biztonsággal teremt kapcsolatot a három nő sorsa között. S miközben a regény ide-oda ugrál a XX. században, az író tiszta, erős, költői hangon mesél el történeteket emberekről, akik szerelem és magány, remény és elkeseredés konfliktusaiban próbálnak értékes életet élni, nem egyszer családjuk, barátaik és szeretőik ellenében.

Csóka Judit (vál.) : Mesék a gyógyulásról

Vallom, hogy a mese lehet gyógyító erejű, ha megfelelően van elmesélve, körítve, ábrázolva. Ehhez tudni kell, melyek azok a mesék, amelyek leginkább alkalmasak a célra. 

Boldizsár Ildikóval - akitől Csóka Judit is tanult - még általános iskolában találkoztam először, amikor a tapolcai könyvtárral ellátogattunk Paloznakra, az akkori Meseterápiás Központ színhelyére. A mesék ereje, sajátos világa már akkor magával ragadott, majd időnként újra visszaköszön. 

"A mesék arra tanítanak, hogy minden döntésünknek következménye van. Ha rosszul döntünk, akár végzetes is."

"Amikor egy mesehős szorult helyzetbe kerül, ha olyan mértékű lesz a szenvedés nyomása, amit már nem tud tovább

viselni, akkor elindul. Más történik, amikor valaki beteg lesz. A beteg nem mindig tud saját maga elindulni, hogy

megtalálja a gyógyulását, ilyenkor a segítők szerepe válik fontossá.

Az első lépés pedig mindig a felismerés. A betegnek és a környezetének be kell látnia, hogy az egészség elveszett. Fel

kell vállalni a sokszor szégyenletes betegség tényét, mert enélkül nem kezdődhet meg sem a gyógyítás, sem

a gyógyulás."

A mese szóról elsősorban a gyermekek jutnak eszünkbe, ám ez a könyv ugyanannyira szól felnőtteknek is, ha nem jobban. Csóka Judit olyan gyógyító, betegségről szóló meséket válogatott össze a világ minden tájáról, melyek elgondolkodtatnak, jó tanáccsal szolgálnak az élethez. Eszerint a hűség, szerénység, bátorság, őszinteség, hit ahogy a mesékben, úgy az életben is követendő erénynek számítanak. Meglétük kihúzhat a csávából, békés életet ígéretét hordozza.

A különböző történetek, műmesék, népmesék mind mind példaértékkel bírnak, az olvasó értelem-, és érzelem gazdagabb lesz általuk.

A kötetben fellelhető mesék tele vannak tanító-nevelő célzatú gondolatokkal, bölcseletekkel, melyeket beépíthetünk az életünkbe felnőttként és gyermekként egyaránt. 

Csóka Juditnak emellett mese formájában megjelent kötetei, szerkesztései :

- Mesék a pénzről

- Mesék feleségekről és férjekről

- Mesék a szabadulásról

Randolph M. Nesse: Rossz érzések jó okkal

Lelki problémáink az evolúciós pszichiátria tükrében

Mind a pszichológia, mind a pszichiátria egyaránt érdekel, foglalkoztat, így amint megláttam, rögtön tudtam, hogy el kell olvasnom ezt a könyvet. Először a Hvg Kiadó oldalán jött szembe év elején, mint újdonság, frissen megjelent mű. Majd egyre több helyen láttam, olvastam róla ajánlót. Nem utolsó sorban pedig a Hvg az egyik kedvenc kiadóm, akiktől mindig szívesen olvasok, követem a friss megjelenéseket. 

"Szép lenne, ha fájdalom és szorongás nélkül élhetnénk, viszont ebben az esetben hamar véget érhetne az életünk."

"Az élő szervezet kompromisszumok halmaza. Mindenen lehet javítani, ám minden javításnak megvan a maga költsége."

"Az elme szünet nélkül, éjjel-nappal működik: terveket sző, elmélkedik, képzeleg, álmodik."

"A modern környezet magyarázatot ad egyes mentális zavarok gyakori előfordulására is. A szerabúzus, az evészavarok és a figyelemzavarok jórészt a modern társadalmak problémái."

Hiánypótló kötet a maga nemében. A szerző, Randolph M. Nesse pszichiáter bevezet a lelki problémák, akadályok,örökletes tulajdonságok, betegségek, torzult gének, lelki, pszichés betegségek rejtelmeiben. Mindezeket az evolúciós pszichiátria tükrén keresztül láttatja az olvasóval.

A szerző sok esetben szakkifejezéseket használ, ám zömében érthető a tartalom, könnyedén átjön az üzenet, azaz, hogy semmi sem fekete vagy fehér, hanem jóval árnyaltabb az összkép, mint elsőre hisszük.

Érdemes elolvasni, hiszen megtudhatjuk belőle többek között,hogy milyen pozitívummal bír a szorongás, a félelem, a depresszió. Természetesen a mérték, az nem mindegy. Olyan ismereteket szerezhetünk saját magunkról, melyeket eddig nem is gondoltunk volna, a fejlődésünk, önismeretünk szempontjából viszont építőkövek lehetnek ezek az információk.

Úgy gondolom, a könyv utolsó mondat keretbe foglalja az egyik fő üzenetet:

„Ahelyett,hogy megdöbbenünk az élettel együtt járó szenvedések láttán, ámuljunk és bámuljunk a többség mentális egészségének csodáján.”

V. Kulcsár Ildikó: Kölykök dilik, szerelem

 Római kalandozások

V. Kulcsár Ildikó neve a Nők Lapja női újságból már ismerősen csengett. Volt szerencsém több írását is olvasni, magamba szívni kedves, szívmelengető szavait, stílusát.

Ez a könyv egy kedves ismerős által került hozzám, amiért azóta is hálával adózom. 

"Ezerféleképpen lehet élni, valamennyien magunk döntjük el, hogyan érezzük jól magunkat a bőrünkben."

Ezt jól igazolja Ildikó beszámolója is. Ráadásul nem az anyagi jólétünkön múlik, hogy jól legyünk élvezzük az életet, jól érezzük magunkat a bőrünkben, hanem a hozzáállásunkon, életszemléletünkön, leleményességünkön. 

"Mert bizony az életünk minősége – hál istennek! – nem a pénztárcánk vastagságától függ! ( Jelzem, még attól sem, hogyan tudunk előrehaladni azon a nyavalyás hivatali, szakmai ranglétrán.) Inkább attól, mennyi élmény befogadására vagyunk képesek a földön kiméretett sóhajtásnyian rövid, hatvan-hetven-nyolcvan évünk során! És mennyit tudunk ezekből az élményekből átadni azoknak, akiket szeretünk…"

Maga a történet elsősorban útinaplóhoz hasonlít, ám mégis több annál. Tele történéssel, izgalmakkal, érzelemmel és nem utolsó sorban életkedvvel. A lapokról sütött az élet, az élni vágyás, a család iránti elhivatottság, önzetlen szeretet, tudás átadás az utódok felé. Mindez közérthetően, könnyed stílusban tálalva, ahogy csak szeretni lehet. Mind a beszámolót, mind a szerzőt. 

Olaszország eddig is vonzott, ám az újságírónő szavai után még lelkesebb lettem az Örök város iránt. 

"Mert az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor az édesanyja szedi a sátorfáját, és átköltözik abba a megfoghatatlanul távoli, másik világba. Nagyon utálok felnőtt lenni. És üzenem minden fiatal és öreg „nem felnőttnek”, hogy fusson, szaladjon, rohanjon amíg lehet. Mennék én is, de fél éve már nincs hová."

Teljes mértékben egyetértek V. Kulcsár Ildikóval, miszerint akkor válunk igazán felnőtté, amikor már nincs mellettünk az édesanyánk. Főleg, hogyha jó viszonyt ápoltunk vele. Egészen addig ott van, ha segítő kézre van szükségünk, bátorítás kell, esetleg egy jótanács sütés-főzés, gyermeknevelés, ügyintézés kapcsán. Amikor eltávozik, akkor már egyedül saját magunkra számíthatunk, elveszítjük a hátvédünket. Utána már önmagunknak kell megállni a lábunkon mindenféle segítség nélkül. Tehát élvezzük ki, amíg velünk vannak szeressük az Édesanyánkat.

Jojo Moyes: Akit elhagytál

Jojo Moyes az egyik legnépszerűbb, legismertebb angol romantikus bestsellerszerző. Büszkén tudhatom a kedvenc szerzőim között. Először még a Mielőtt megismertelek című nagy sikerű történetet olvastam tőle először, majd az egész Moyes-stílus beszippantott. 

Ráadásul a Cartaphilus Kiadónál gyönyörű külsővel jelentek, jelennek meg az írónő művei. 

Számomra már a könyv borítóján lévő szlogen - Csatát veszíthet a szerelem, de a háborút végül mindig megnyeri -  biztosította, hogy tetszeni fog a történet. Olyan sztorit kapok, ahol a szerelemnek értéke, ereje van, akár a legnagyobb kihívást, nehézséget is túléli, kibírja. 

Magával ragadott a párhuzamos történetvezetés, ahol két fiatal nő küzdését, kitartását követhettem nyomon. Mindkét nő életében meghatározó szerepet játszott egy festmény. Egyiküknek megmentette az életét, míg másikuknak megváltoztatta, küzdelemmé tette. 

"[…] ezek a dolgok, a hétköznapi, banális kis semmiségek most ritka kincsként ragyognak az emlékezetemben. Tudod, mennyire vágyom arra, hogy vigyek neked egy kávét? Hogy nézhessem, ahogy a hajadat fésülöd? Tudod, mennyire vágyom arra, hogy nézhesselek, amint nevetsz az asztal másik oldalán, és tudjam, én vagyok az oka, hogy boldog vagy?"

Írta egy háborús katona az otthon lévő feleségének. Akkor vesszük észre, hogy mi a legfontosabb számunkra, amikor nincs jelen, hiányzik az életünkből. Ilyenkor tűnik fel a legapróbb dolgok a legértékesebbek. Legyen ez egy mosoly, ölelés, egy kedves szó a szerettünktől. Ezt Eduard Lefévre írta Sophie-nak, ám ugyanúgy igaz a 2006-os jelenben élő Liv helyzetére, aki négy évvel a férje halála után is nehezen áll talpra, bezárkózik, nem veszi észre a világban a szépet, jót, a reményt. Mígnem az útjába akadt egy sármos férfi, aki a szeretett kép kilétéről is lerántotta a leplet.

Az első világháborús francia településen a nők kénytelenek voltak kiszolgálni a németeket, míg férjeik, fiaik a fronton harcoltak ellenük. Ebbe a szorult helyzetbe került Sophie is, akinek nővérével együtt sütni-főzni kellett a németekre. Egy napon a Kommandant megdicsérte azt a festményt, melyet Eduard festett Sophie-ról, majd elkezdett társalogni vele a művészetről, festészetről. Végül Sophie a némethez fordult segítségért, hogy mentse meg a férjét vagy küldje utána, cserébe a portéért. Itt jön a képbe a festmény szerepe, ami majd hálatárgyként funkcionál. Livnek pedig be kell bizonyítania, hogy nem lopott a kép, amit annak idején a férjétől kapott ajándékba. Mielőtt végleg eldőlt volna a kép jövője, kiderült, milyen szerepet töltött be első tulajdonosa életében, milyen hányattatott sorsa volt, s mit jelent Livnek, aki a végén már a képen szereplő nő becsületéért küzdött, nem pedig a képhez fűződő érzelmei vezették.

Minden megvan ebben a könyvben, amire szüksége van egy alaposan kidolgozott történelmi-romantikus regénynek. Szerelem, elszakadás, küzdés, háború, rejtélyek garmadája, különös életutak, kitartás, hit. Mindez egy párhuzamos cselekményben bemutatva. Érdekes volt látni, megfigyelni, ahogy metszi egymást a két személy élete.

Gyönyörűen megírt könyv, mely kikapcsol, elgondolkodtat, elhiteti,hogy valóban létezik remény és az igaz szerelem valóban megnyerheti a csatát.

Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg

A kis herceg számomra az első meghatározó olvasmányom volt, amit újraolvastam a napokban.

A meseregény nem csak izgalmas, kalandos olvasmány, de tanulságos tanmese is.

Nem véletlen, hogy örök klasszikusról van szó, hiszen a szerző gondolatai mindmáig érvényesek. S, annak is nyomós oka van, hogy a szerző elsősorban felnőtteknek szóló meseként definiálja a történetet, melyet papírra vetett. 

A róka eszmefuttatása, bölcseletei örökre belém ivódtak, sokszor irányvonalat adnak ebben a kusza társadalomban, emberi viszonyokban. 

Most pedig jöjjenek az általam fontosnak ítélt idézetek:

"-Az emberek itt,a Földön-mondta a kis herceg-ötezer rózsát nevelnek egyetlen kertben…mégsem találják meg,amit keresnek.

-Bizony,nem találják-helyeseltem.

-Pedig elég volna egyetlen rózsa vagy egyetlen korty víz..abban megtalálhatnák.

-Így igaz-feleltem

A kis herceg még hozzátette:

-Csak,hogy a szem vak. A szívünkkel kell keresni."

"Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."

Ami igazán fontos, számít az életben és értékes, az nem feltétlen anyagi, kézzelfogható dolog, hanem inkább egy tulajdonság, érzés, ami felbecsülhetetlen és pénzzel nem megfizethető. Tehát nyitott szemmel járjunk a világban, ne csak nézzünk, de lássunk is! Vegyük észre a valódi csodákat!

 "Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel a számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra..."

Szintén egy szívhez szóló, gyönyörű idézet. Amíg nem ismerjük egymást, addig idegenek vagyunk a másik szemében, mint az összes többi élőlény, ember, akiket nem ismerünk, akikkel nem állunk kapcsolatban. Amikor megismerkedünk és néhány embert a bizalmunkba, belső körünkbe fogadunk és az illető ezt viszonozza, akkor az azt jelenti, hogy megszelídítettük egymást. Azaz felelősek vagyunk egymásért, együtt sírunk-nevetünk, ott vagyunk, ha támasz kell, stb.  

"- Itt a sivatagban olyan egyedül van az ember.

- Nincs kevésbé egyedül az emberek közt sem."

Vagyis hiába vagyunk emberek között, akkor is lehetünk egyedül, nem csak akkor, amikor nincs körülöttünk senki. Sőt! Sokszor, ha társaságba nem vesznek rólunk tudomást, kilógunk a sorból, esetleg levegőnek néznek minket, abban az esetben sokkal magányosabbak lehetünk, mint egyedül, amikor csend és béke vesz körül minket.  

"Ha megszelídítesz, megfényesednék tőle az életem. Lépések neszét hallanám, amely az összes többi lépés neszétől különböznék. A többi lépés arra késztet, hogy a föld alá bújjak. A tiéd, mint valami muzsika, előcsalna a lyukamból."

Aki fontos/fontossá válik a számunkra, akit szeretünk, az különleges helyet tölt be a szívünkben, másképp figyelünk a hangjára, lépései neszére egy szeretett személynek, mint egy idegennek.  

"Két-három hernyót el kell tűrnöm, ha meg akarom ismerni a pillangókat."

Egy-egy kellemetlen eseményt, impulzust el kell viselnünk ahhoz, hogy megtapasztaljuk a szivárvány szépségét, az örömöt, boldogságot.

"Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy."

Másokat hamar és könnyen megítélünk, míg magunk fölött nehezen, alig vesszük észre magunkban a hibát. Szokták is mondani, másban a szálkát is észreveszi, magában a gerendát sem. Tanulság, hogy először saját magunk fölött törjünk pálcát, csak aztán ítélkezzünk mások felett. 

"Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz (...). Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet."

Fontos, hogy, ha öröm ér bennünket, már előre felkészülhessünk rá.

A kerettörténet (kényszerleszállás a sivatagban, megismerkedés egy rejtélyes kisfiúval, a visszatérés) valóságba oltott mese, megtörtént események költői változata. Az igazi mesevilág a B-612-es kisbolygón tárul elénk. Ezen a gyermekkort idéző játékbolygón él a címszereplő, s innen indul el látogatóba, a szomszédos planéták lakóihoz. E különös mesefigurák - köztük a király, akinek mindenki alattvaló; a hiú ember, aki csak csodálókat ismer; az iszákos, aki azért iszik, hogy elfelejtse szégyenét és szégyenkezik, mert részeges - valamennyien a valóság visszásságairól beszélnek. A gyermekmesén belül ott van egy másik, voltaire-i filozófikus mese: egy gyermek utazásának története, aki ártatlan szemével értetlenül figyeli a felnőttek világát. Hat bolygón tett látogatás tanítja meg a kis herceget, miképpen nem szabad élni.A Földön az első kissé keserű figyelmeztetést a kígyótól kapja, amikor magányosságról panaszkodik; Az emberek között is egyedül van az ember. A nagy titkot a rókától tudja meg, aki elárulja neki, hogy az élet értelme a szeretetben, a kapcsolatteremtésben rejlik. Ez az egyetlen módja, hogy az emberek kitörjenek magányuk börtönéből. A rókától tudja meg azt is, hogy mi köt erős szálakkal az élethez: Örökre felelős leszel azért, mert megszelídítettél. A kis herceg halála jelképes; elhagyja a Földet, hogy visszatérjen bolygójára, miután megtanulta, hogyan kell élni.

Pierre La Mure: Moulin Rouge

A kötet Henri de Toulouse-Lautrec életregénye, amelyben a művészet és szenvedély kettőse kap kiemelt szerepet Franciaországban egy arisztokrata származású nyomorék festővel a főszerepben.

"Ne várj a nevetéssel, amíg boldog leszel, mert meghalhatsz anélkül, hogy valaha is nevettél volna. Okos fickó az a La Bruyére…"

Mindig is érdekelt az ismert alkotók élete, életműve, legyen az akár festő, író, zenész, stb. Ebben a könyvben egy olyan festő élete tárult elém, aki már életében hírnevet, elismerést szerzett magának, ám ő testi adottságai, ebből adódó hátránya miatt mégsem lehetett boldog.  

A szerző bemutatja, milyen lehetett egy kisfiúnak arról álmodni,hogy festő lesz belőle. Ám mindeközben egy komoly betegség miatt, elmagányosodik, alkot, kimarad az iskolából, gúnyolódások áldozatává válik. Végül ismert, elismert festőművész lesz belőle, akinek munkásságát már életében nagy szavakkal illetik.

Izgalmas, sokszor szívbemarkoló volt olvasni a sorokat, melyekből csöpögött a szenvedés, meg nem értettség.

"Mindnyájunknak van valamije, amibe belemenekül."

A szóban forgó  Henri de Toulouse-Lautrec-nek például a könyv, rajzolás, később pedig a festészet, ami éltette. Majd amikor bármit tett is elkerülték, nem szerették a nők, - legalábbis nem szerelemmel - elkeseredésében alkoholba folytotta bánatát. Az alkohol hamar elbutította a festő agyát, szociális érzéke egyre lejjebb került. Végül ismerősei, barátai próbálták kirángatni a gödör aljából, mígnem szanatóriumba került, majd rövid időre felépült, alkotott, aztán újra visszaesett.

Rövid élet jutott a festőnek, akit 40 éves kora előtt elragadott a halál. Különcsége ellenére sokan kedvelték, elismerték munkásságát, ráadásul festményei a Louvre-ban is helyet kaptak.  

Érzelmi vakcina - Költészet napja az online térben

A költészet napja alkalmából az Eötvös Károly Megyei Könyvtár Nyáry Krisztián irodalomtörténészt hívta vendégül író-olvasó találkozóra, aki online platformon tett eleget a kérésnek. A szerző Érzelmi vakcina: avagy mivégre olvassunk verseket címmel tartott előadást az érdeklődőknek.

Az izgalmas, információ gazdag előadást a könyvtár igazgatója, Dr. Baranyai Tamás írásos köszöntője vezette fel. Elmondta, hogy ez a különleges online irodalomóra lehetőséget ad, hogy eltávolodjunk a szomorú valóságtól, a költészetben vigaszra, megnyugvásra leljünk, reményt, fogódzót találjunk a versekben. Emellett élvezzük a költészet nyújtotta kulturális kikapcsolódást.

Az első fennmaradt vers időszámításunk előtt 2300-ban íródott a Sumér Birodalomban. Az a tény, hogy a költészet ilyen messzire nyúlik vissza az időben, azt jelöli, hogy valamilyen élettani, társadalmi szerepe van.

Megtudhattuk, hogy amióta emberi civilizáció létezik, azóta az irodalom, a vers szolgál az érzelmi tapasztalatok hű átadásaként. Ezek a tapasztalatok a legfontosabb érzelmi szituációkból erednek. Ide tartozik a születés, halál, betegség, barátság, harag, szerelem, szakítás, harc és a közösségi konfliktusok. A versekkel tehát fel tudunk készülni az érzelmi alaphelyzetekre.

- A vers egy vizuális kép, testi érzékek felidézése, gyerekkori alapérzelmek megidézése, a természetről alkotott tudás, a végtelen űr képe egyetlen tömör gondolatba sűrítve – foglalta össze Nyáry Krisztián, a téma szakértője.

Olvasás közben a kognitív, vizuális és nyelvi észlelésért felelős idegpályák egyszerre működnek, minden szövegben más-más formában. Egy vers befogadása közben ugyanazok az érzések pulzálnak bennünk, – ha nem is akkora intenzitással – mint amiket a költemény tartalmaz. Filmnézés közben ez elmarad, mert készen kapjuk a vizuális képet.

/Pilinszky János: Négysoros/

A vers a legnagyobb stresszhelyzetben egyfajta vakcinaként működik. Segít feldolgozni a sokkot, emellett a kreativitás, empátia és a nyitott gondolkodás képességének megerősítésében is fontos szerepet játszik. Segít elfogadni a halál, elmúlás gondolatát, feldolgozni a veszteséget.

Elsősorban tudat alatt hat ránk a szöveg, beépül az életünkbe, majd később tudatosan választunk, keresünk élethelyzetünknek megfelelő költeményt. A vers számos pozitív hatása mellett tükörként is funkcionál, melyben saját magunkat vélhetjük felfedezni. Közösségépítő hatása sem elhanyagolható, a közös ismeret generációs kapocs lehet például szülő-gyermek között. Fejleszti a koncentrált gondolkodást, a memóriát, segíti az önreflexiót, a nyelvi készségek gyarapítását, növeli a jobb agyfélteke működését, gazdagítja a nyelvi kultúránkat.

/József Attila: Reménytelenül/

A vers a ritmus érzését hívja elő, ami ősi, evolúciós örökség. Legfőképp gyermekeknek okoz örömet ez a dallamos, ütemes verselés.

A költészet segítségével bármit elmondhatunk, közölhetünk, amit szóban nem tudunk kifejezni. Nem utolsósorban pedig a vers ráveszi az embert, hogy gondolkodjon a saját érzéseiről.

A vers örömforrás akkor is, ha szomorú a témája. Ezzel a mondattal ösztönöz minket Nyáry Krisztián irodalmár, hogy csempésszünk költészetet, örömet a mindennapjainkba. Olvassunk verseket, melyek számos jótékony hatással hálálják meg a rájuk szánt időt!

Jean Shinoda Bolen: Bennünk élő Istennők

Ez a kötet a szerző sikersorozatának első könyve, mely letisztult külsővel, könnyen befogadható tartalommal várja mindazokat, akik nagyobb, mélyebb önismeretre, akár önfejlesztésre vágynak.

A Bennünk élő Istennők a nagyközönség és a szakértők körében is nagy népszerűségnek örvend. A japán származású amerikai pszichiáternő közérthető, informatív, szórakoztató formába öntötte a szakmailag is jelentős tartalmat. 

"Ha tehát úgy érezzük, hogy személyiségünk valamelyik dimenziója feltöltésre, fejlesztésre szorul, leginkább egy tevékenység rendszeres folytatása vezet célhoz."

A szerző a könyv elején röviden bemutatja a különböző archetípusokat, majd a további fejezetekben részletesen beszél róluk. Az antik görög mítoszok, a mitológiai alakok viselkedésmintái és a nő pszichológiája közötti összefüggésről is olvashatunk. Megtudhatjuk, hogyan miképp jelennek meg bennünk az Istennők, milyen személyiség dominál legerősebben, az határozza meg, hogy mely Istennő "ereje" dolgozik bennünk. Választ kapunk arra a kérdésre is, hogy hogyan tudjuk irányítani a bennünk élő Istennőt, hogyan hívjuk elő, szólítsuk meg, amikor adott élethelyzetben egy bizonyos Istennőre van szükségünk. 

"– Athéné, segíts, hogy világosan át tudjam gondolni ezt a helyzetet!

– Perszephoné, segíts, hogy nyitott és befogadóképes tudjak maradni!

– Héra, segíts, hogy el merjem kötelezni magam, és hű tudjak maradni!

– Démétér, segíts, hogy türelmes, nagylelkű és jó anya legyek!

– Artemisz, segíts, hogy távoli célomat ne tévessze, szem elől!

– Aphrodité, segíts, hogy szeretni tudjak, és örömömet leljem a testemben!

– Hesztia, tisztelj meg jelenléteddel, hozz nekem békességet és nyugalmat magányomban!"

A görög Istennők tulajdonságai, személyiségjegyei megmutatkoznak a mai lányok, nők, asszonyok életében is. Általában minden élethelyzetben más Istennő dominál, de előfordulhat az is, hogy egy nő egész életében ugyanaz az erő az uralkodó. Érdekesség, hogy már újszülött korunkban a viselkedésünkön, sírásunkon is felfedezhetőek bizonyos személyiségjegyek csírái. Majd az első hetek, hónapok során kibontakozik, hogy úgymond melyik Istennő szunnyad, lakozik bennünk. 

Három fő archetípust különböztet meg a szakértő. A szűz Istennő hű marad önmagához, erős én-identitással rendelkezik. Nem áll külső befolyás alatt, arra érez késztetést, hogy belső értékeinek megfelelően éljen, azt tegye, ami számára fontos, őt elégíti ki, attól függetlenül, hogy mások mit gondolnak minderről. Ha a sebezhető Istennők valamelyike vezet bennünket, fontosabb számunkra egy-egy kapcsolat, mint saját karrierünk, önállóságunk, autonómiánk. Fogékonyság, empátia a fő jellemző, ám sajnos hajlamosak arra, hogy áldozattá váljanak, esetleg depresszióba süllyedjenek. A harmadik kategória egyedüli képviselője Aphrodité, azaz az alkimista Istennő. Ötvözi mind a szüzek, mind a sérülékenyek képességeit, mert egyetlen pontra képes fókuszálni, mint az előbbiek, de befogadóak is, mint az utóbbiak. Kreativitás, pozitív, hatékony kommunikáció jellemzi, minden alkotómunkában jelen van az Aphrodité-tudat. Segít álmodni, valóra váltani az álmokat, jelen van a szerelemben, csábítás képében is megjelenik. Ez az őstípus hordozza a szerelemben, szépségben, szexualitásban lelt örömünket. 

A kategóriákon belül megjelenik Athéné, Artemisz, Hermész, Héra, Démétér és Perszephoné alakja, akik jellemzőit, eredetét, történetét, mitológiában betöltött szerepét hosszan taglalja a szerző. Az Istennők életútja, kihívásai, fejlődése, személyiségének sokrétű ismerete segít, hogy rátaláljunk arra az Istennőre, aki legjobban munkálkodik bennünk. 

Számomra hasznos, tanulságos, meglehetősen informatív tartalommal rendelkezik a könyv, sokat tanultam belőle, jelentősen bővült az ismeretem általa.

Chuck Wendig: Vészmadarak

 Miriam Black 1. 

A kötetet néhány éve nyereménykönyv formájában került hozzám. Egész eddig halogattam, most végre sort kerítettem rá és elmélyedtem ebbe a számomra szokatlan thrillerbe.

"– Lehet, hogy a tudat alatti elme hatalmasabb, mint gondolnád."

A borító már első ránézésre megfogott a sötét, sokat sejtető ábrázolásmóddal. Kíváncsi voltam, vajon a belbecs is ilyen különc, mint  külcsín?

"Ahogy öregszel, lassan rájössz, hogy a születésnap csak egy forgóajtó, és egyre beljebb és beljebb és mélyebbre visz, míg a születésnap hirtelen már nem a potenciálról szól, hanem az elkerülhetetlenről."

Fanyar humorral ellátott thriller, amit egyáltalán nem mondanék szokványosnak. Sőt, voltak pillanatok, amikor inkább a főszereplő ellen voltam,mint mellette, számomra nagyon idegen a stílusa, nyersessége, ahogy megnyilvánul. Megmozgatott a cselekmény,vajon mi történik. Folyamatosan ez a „kő kövön nem marad” érzésem volt, ami be is igazolódott, s végül úgymond észbe kapott a főhős és fordulatot vett a történet.

Őszintén szólva a sok káromkodás számomra nehezen emészthető, emiatt még kétkedve tekintek a kötetre, mely teljes mértékben kilóg a már jól megszokott thriller műfajban olvasottak sorából.